Sorozatunkban eddig egy kivétellel csak háború előtti épületek szerepeltek, épp itt az idő, hogy egy modernet is bemutassunk.
Az Ady-hídnál lévő magasház a hozzá tartozó háromemeletes szárnnyal azóta tetszik igazán, amióta pár éve rendbe hozták, és az erkélyei szép színesek lettek. (Épp emiatt a színes erkélyek miatt az egyik barátom egyszerűen boldogháznak nevezi az épületet.)
Az ötvenes évek végén épült Krisztik Pál tervei alapján. Erről a korszakról tudni kell, hogy a szocreál időszaka. A tervező el is mondta a múlt heti rendezvényen, hogy a tervtanács kozmopolitának bélyegezte tervét, de ő nem tudott szocreál stílusban tervezni. Az elkészült épületet látva azt kell mondanom, hogy szerencsére. Ennél a háznál ugyanis nagyon szépen látszik az, ami kis túlzással Krisztik Pál építészeti hitvallásának nevezhető:
„A ház nem tudja riszálni magát, mint egy nő, hogy tessen. Az építésznek más eszközökkel (fény, árnyék, színek) kell elérnie, hogy a város befogadja, büszke legye rá.” (minap.hu)
Annyi játékosság van ebben az egy épületben, ami ha megmaradt volna a későbbiekben is az építészetben, akkor ma egész más képet festene a város.
Személyes kedvencem a flamand kötésben rakott tégla, ami elég ritka mifelénk.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése