A mi generációnk számára már kissé erőltetettnek tűnik az, hogy a városmarketing Miskolcot a rock fővárosának próbálja beállítani, hiszen egy országos hírű rockzenekarunk sincs, sőt szerintem olyan se, amelyik helyi szinten meg tudna tölteni egy közepes koncerttermet.
Ezért is nagyon érdekes olvasnivaló az egyik legjobb könnyűzenei blog, a Recorder cikksorozata a miskolci Edda Művek 1983-as feloszlásáról és két évvel későbbi budapesti újjáalakulásáról.
Az első részből kiderül, hogy a hetvenes évek hazai rockzenéjében valóban fontos hely volt Miskolc:
„Hogyan is kezdődött az egész?
Tíz évvel korábban, 1973. június 10-én, egész napos rockfesztivált rendeztek Miskolcon, a DVTK stadionban. Az eseményen fellépett a Neoton, a KITT-Egylet (Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvayék és a Trió), a Generál, a Bergendy, a V’73, a Syrius együttes Tátrai Tiborral, a miskolci Ex Vér zenekar, a Mini, és itt debütált a Gesarolból lett P. Mobil. A fesztivál – kissé megkésve – lezárta a hatvanas éveket és a beat korszakot, és új fejezetet is nyitott. És egy helyi zenekar, az Edda pályára állását is ösztönözte.
1983. szeptember 6-án ismét fesztiválnak adott otthont Miskolc. A helyszín ezúttal a népkerti salakmotorpálya volt. A Jubileumi Rock Fesztivál a tíz évvel korábbi találkozót idézte fel. A Gépfolklór, a Radics Béla Emlékzenekar, a Sirokkó, a Skorpió, a Hobo Blues Band, az Omega, a Mini és a P. Mobil zenélt. És persze az ország egyik legnépszerűbb rockcsapata, az akkor már három nagylemezes (mindegyik arany vagy platina) Edda Művek Miskolc. A zenekar, amely elsőként törte meg vidékről a fővárosi zenekarok uralmát. Az esemény 16.000 nézője aligha sejthette, hogy az együttesnek már csak bő három hónapja van hátra.
Talán az is sorsszerű, hogy ennek a zenekarnak Miskolcról kellett jönnie. Ami, akkor még, tényleg rockváros volt. Dalt írt hozzá a P. Mobil (Miskolc – Schusterék mindig otthon érezték magukat a városban és környékén), említi a Skorpió („A miskolci bulin a haverokat várjuk, átdumáljuk velük az éjszakát”), itt lőtte be sok zenekar a műsorát (ami itt megfelel, az az egész országban tetszeni fog), és nem maradhatott ki Kraft Tamás könyvéből sem. „Sok bandával voltam ott. A Rónai Műv. Házban. Jaj, ott olyan aranyos személyzet van! És mindig, minden nyitva van, és jó az áram, és van színpad, és fel van húzva a függöny, tisztaság van, rend van. Kevés hely van ilyen.”
„A koncert napján egész csoportok bőgve jártak az utcán, és már délelőtt ott ténferegtek a sportcsarnok körül. A jegyben, bebocsátásban reménykedők mindenkihez segítségért könyörögtek, a többiek csak, hogy együtt tiltakozzanak.”
„Autók, buszok, és az egész nap befutó vonatok hozták az embereket Pestről, Sopronból, Lentiből, Beremendről. Mindenki Patakynak akart üzenni, neki akart rimánkodni: vigyél be.”
Ez a két idézet csak ízelítő, mindenkinek ajánljuk, hogy olvassa el a fotókkal és videókkal illusztrált cikksorozatot:
(A harmadik rész még ezután fog megjelenni, figyeljétek az oldalt: recorder.blog.hu)
Frissítés:
Épp most jelent meg a harmadik rész:
A játék véget ért - a vidéki és a fővárosi Edda Művek (3. rész)
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése