Szombat reggeli élményeimet fogom most leírni. Illusztráció most kivételesen nem lesz a bejegyzéshez, majd kiderül, miért.
Szóval, elvittük a kutyákat sétálni a Jubileumi parkba. A gyep közepén (nem szélen, vagy valamelyik bokor alatt) egy méretes szar fogadott minket. Nem kutya hagyta ott. Kicsit arrébb, a padok mellett egy kevéssé jól szituált pár nőtagja egy nejlonzacskónyi szemetet öntött ki éppen a földre. Őt egyébként már máskor is láttuk, amint teli fekete nejlonzsákokat rejt el egy aknafedél alá. Nem ő az egyetlen amúgy, aki a csomagmegőrzésnek ezt a sajátos módját választja.
Elegünk lett a „sétából”, elindultunk haza. A park mellett, egy társasház ablaka alatt egy vénasszony éppen letolta a gatyáját (vagy ami rajta volt), és leguggolt. Az sem zavarta, hogy rákiabálunk. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy a szemetelő asszony jön utánunk. Szerencsére nem minket követett, hanem csak egy szimpatikus bokrot keresett, amit egy társasházak közötti kisebb játszótéren talált meg. Ezután gondolom kitalálják az olvasók, hogy mi következett.
Én elhiszem, hogy nagyon fontos villogó zöld jelzésnél az úttestre lépő gyalogosokat és a zebrán áttekerő bicikliseket vegzálni, de legalább olyan fontos lenne odafigyelni arra, hogy a környék egyetlen parkját, ahol egyben a környék egyetlen rendes játszótere van, ne szaróhelynek és kétes csomagjaik megőrzőjének használják egyesek. Én általában naponta kétszer tíz percet töltök ott, mégis sok ilyen helyzetet láttam már. Ha egy rendőr, városőr, polgárőr vagy akárki legalább annyiszor körülnézne ott, talán nem éreznék ilyen otthonosan magukat ezek az elemek, akik lassan elveszik tőlünk a városunkat.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése