2013. augusztus 17., szombat

Nyílt levél a mai gyártúrák kapcsán

(A tudnivalók: a már hagyománnyá vált buszos gyártúrákat – amik tavasszal kerékpáros túrákkal egészültek ki – a vezetőség miatt most csak nagyon korlátozottan tudjuk megtartani.)

Tisztelt Sevcsik Mónika, 
elfogadva a feltételeket, melyeket a gyártúra korlátozása érdekében szabott, nem tehetjük meg, hogy elhallgatjuk véleményünket a hozzáállását illetően. 
Mint miskolci lakos nyilván Ön is tisztában van azzal, hogy a gyárterület mint a város közepén lévő, jelentős kiterjedésű épületegyüttes komoly problémahalmazt jelent a város jelenlegi életében. Egyetlen városvezetés sem volt mindeddig arra képes, hogy ennek a problémahalmaznak a kihívásaira szakértők bevonásával európai szintű, koncepciózus válaszokat dolgozzon ki. A terület egy zárvány, ahova a város lakói nem tehetik be a lábukat. Pedig ma Miskolcon alig van olyan ember, akinek közvetlenül vagy közvetetten ne lenne köze a gyárhoz. Mégis, a fentiekből adódóan is, a városlakók a nehézipari örökséget terhesnek gondolják, elfelejteni, eltörölni vágynak. 
Ma Miskolcon számos kulturális, ipari, civil egyesület, tudományos kutató stb. dolgozik azon, hogy a gyár és az ipar által teremtett értékek bekerüljenek a köztudatba, felhívjuk a figyelmet arra az épített és szellemi értékgazdagságra, melyet az egykor működő gyár és a kolónia itt létrehozott. Ennek szellemében szerveztük meg Gyártúráinkat az elmúlt években. Nem üzleti szempontok motiváltak és motiválnak bennünket, hanem az a szándék, hogy minél több embernek megmutathassuk, micsoda értékek is vannak még mindig a gyár területén. Jelenleg ennek megismertetésére az egyetlen lehetőséget a Gyártúrák jelentenék. A túrák vezetői a gyár történetének, építészetének szakavatott ismerői voltak, akik érdekes és közben szakmailag informatív vezetés keretében mutatták be a látogatóknak a gyár bizonyos épületeit. Ennek megakadályozásával nem nekünk tesz rosszat, hanem azt hátráltatja, hogy egyre többen lássák meg a gyár által teremtett értékek sokféleségét, hogy megértsék a megőrzés fontosságát, és belássák, hogy a város nehézipari öröksége nemcsak teher, hanem lehetőség is lehetne. Abban hiszünk, hogy a tudatos városlakó tájékozott városlakó. A Gyártúrák ilyen tájékozódási alkalmak voltak, illetve lehetnének. Sajnáljuk, hogy Ön számára csak az esetlegesen Önt terhelő felelősség látható mindebből.

A szervezők

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. augusztus 16., péntek

Holnap gyártúrák

Frissítés
Sajnos a kerékpáros túrákra mégsem kaptunk engedélyt, így mindegyik túra buszos lesz. Az illetékesek azt sem engedélyezték, hogy az eddigi alkalmakhoz hasonlóan körbebuszozzunk a gyárterületen, a legrövidebb úton kell az üzemekhez eljutni, de biztosíthatok mindenkit, hogy így is érdemes eljönni!

Holnap a Factory Fesztiválhoz kapcsolódóan, a rekultivációs projekt keretein belül ingyenes biciklis és buszos gyártúrák lesznek.

A tervezett program:
14:00: buszos túra
15:00: biciklis túra
16:00: buszos túra
17:00: biciklis túra

A tervezett útvonalat és megállókat ezen a térképen láthatjátok:



A találkozó mindig az 1. hivatalház előtt lesz, a kettes villamos végállomásánál:



Mint túravezető, mindenkit várok szeretettel!

Frissítés
Sajnos a kerékpáros túrákra mégsem kaptunk engedélyt, így mindegyik túra buszos lesz. Az illetékesek azt sem engedélyezték, hogy az eddigi alkalmakhoz hasonlóan körbebuszozzunk a gyárterületen, a legrövidebb úton kell az üzemekhez eljutni, de biztosíthatok mindenkit, hogy így is érdemes eljönni!

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. augusztus 10., szombat

Újabb miskolci zenék

Valószínűleg találkoztatok már ti is Pál Dénes első klipjével, amit Miskolcon forgattak. Mivel eddig is gyűjtöttük a miskolci klipeket, így ezt is betesszük:


Nekem mondjuk továbbra is a TVstáb-űző a kedvencem a műfajban.



Belefutottam azonban egy meglepőbb „miskolci” számba. Nem tudom, hallottatok-e már a Kitka nevű kaliforniai együttesről. Bevallom, én még nem. Nekik a Nectar című 1999-es albumukon jelent meg a „Miskolc felől hidegen fúj a szél” című dal (magyarul előadva), ami nekem egyáltalán nem ismerős. A Google is csak egy magyar találatot adott, mégpedig Ludvig József Aranyeső című kottáskönyvét. Emlékeim szerint volt (van) egy ilyen nevű gitártanár Miskolcon, talán róla lehet szó. Hogy hogy került a dal Kaliforniába, az számomra rejtély. 
Ti ismeritek amúgy?

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. augusztus 8., csütörtök

A Pece-patak ágai egykor és most: 1. a Forrás-ág

Ahogy a Péter nevű hozzászólónk által belinkelt térképen nagyon szépen látszik, a Pece ágai az észak-déli Sajó-völgy és a kelet-nyugati Szinva közti „negyedet” legyezőszerűen osztják 5 részre. Ebből a Forrás-ág a Szentpéteri kapu-városrészt nyugatról határoló Akasztó-bérc és a köznyelvben csak Árok utcaként ismert domb, a valódi – földrajzi – Bábonyi-bérc közé esik.


Ezt az ágat a mai térképen is elég könnyű megtalálni: a Forrásvölgy-utca mellett, ill. folytatásában van. A Google térkép a patakot nem jelöli, és a régi térképek is elég rapszodikusak: 1945 előtt csak a mai gátig mutatják, a ’70-es évekig nem is szerepel, majd a ’80-as években nagyjából az általunk tapasztalt hossz van feltüntetve, sőt Pallós-forrás néven tényleges eredetet is jelöl:



Mi egy kiadós nyári esőt követő napon jártunk arra. A forrást akartuk megtalálni, de nem sikerült: a patak egy darabig követhető, aztán már csak a növényzet utal a víz jelenlétére, majd az sem. A méretes völgyzárógát és a helyiek elbeszélése azonban azt mutatja, hogy csalóka a dolog, ugyanis a patak akkorára tud duzzadni, hogy az utcát is járhatatlanná teszi, és a telkek alsó részére se érdemes semmit se ültetni (építkezésről nem is beszélve), mert időről időre elönti a víz.

Jöjjenek akkor a képek, folyásirányban haladva.

Kb. eddig mentünk, itt a völgy alja már a telkeken belül van. Az egyik helyen be lehetett menni, vizet nem találtunk a mederben.

Kicsit lentebb egy áteresz és a növényzet árulkodik a víz jelenlétéről.

Itt már víz is van!

Egyre több a víz és a vízinövény.

Az ág leglátványosabb műtárgya: a völgyzáró gát, aminek az a dolga, hogy zápor esetén megvédje a várost a lezúduló víztől. Hasonló van a többi ágon is, ahogy majd látni fogjuk.

A völgyzáró gát folyás felőli oldala.

Itt érkezik meg a patak a gáthoz.

A gát alatt a Forrásvölgy utca árka funkcionál patakmederként.

A Jókai iskolánál végül eltűnik a patakocska a föld alatt.

A háttérben látszik a következő bejegyzés témája, a Pece-ág. Az két ág összefolyása már a föld alatt van.
Egy 2010-es videón jól látszik, hogy záportározó ide vagy oda, extrém esetekben a patak itt az összefolyásnál is ki tud önteni:


Van egy archív kép is, ami a két ág befoglalásához készített nagy földalatti medence építését mutatja:



Összességében tapasztalatunk szerint ennek az ágnak a jellege inkább időszakos vízfolyás, mint állandó forrással rendelkező patak.

A helyszíni szemlén és a bejegyzés megírásában Ádám Gábor építészkollégám volt a társam. A  sorozat következő bejegyzése a főágat fogja követni a fenti összefolyásig.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. augusztus 7., szerda

Mások szemével: Perecesi mese

A „Mit Miskolc adhatott” blog írója 6 év után visszaköltözve Miskolcra egyre gyarapodó várostörténeti ismeretei birtokában végiglátogatja Miskolc különböző részeit, próbál elbeszélgetni a helyiekkel is, és megírja tapasztalatait egy-egy képekkel illusztrált bejegyzésben. Első írása Perecesről született, és reméljük, hogy számos további fogja követni.

Kedvcsinálónak álljon itt egy rövid részlet a Perecesi meséből:
„A buszutat nézelődéssel terveztem eltölteni, azonban a tervem azonnal borult, mikor a velem szemben ülő fiatal lány tekintetébe mélyedtem, ami azért nem tartott sokáig, mert két megálló múlva leszállt. Így azzal a büszkeséggel folytattam röpke negyedórás utamat, hogy az első áldozatot máris meghoztam Perecesért, mégpedig azt, hogy nem szálltam le a lány után, mondván, nekem most dolgom van. A busz utazóközönségét elnézve, persze a fiatal lány kivételével, nagyrészt idősek voltak, ami már akkor sokat sejtetett. Kinézve az ablakon, már a Pereces mellett lévő Erenyő látványa tárult elém. Víkendházak, úton haladó lovaskocsik, kisebb ipari létesítmények, újonnan épített és félig felépült házak sűrű váltakozása mutatta az igazi külvárosi jelleget. Mondhatni kertváros város nélkül. Észre se vettem és a végállomáson találtam magam.”
Kapcsolódó bejegyzések: